ADI ARTAdi artfestő honlapja
.
...
"annak küldöm ezt az irka- firkát...
ami egyben mese-ének...
ki egy nap ha tükörbe néz majd nem lát mást csak ritka birkát...
s piti módon 1001 -szer árult el...... miss...Könyves D.-nek..."
meg Neked aki éppen most olvasod..
...........................................................................................................................................
egyszer volt hol nem volt egy volt egyszer egy - "nem szokványos mutatványos"
mely mutatványaival hetedhétországból bóditgat mint minden csacska mese,
boszorkány levesébe néha itt is kerül kigyó nyál és béka vese....
minden ami édes-meg az is ami nem....
itt is mindamellet szól majd minden dallam -szó vagy vonás,
neked-érted-hozzád,
hogy nem vettem és nem tanultam s nem is mások hozták...
hogy átok ez a hatalom.......
hogy egyszer volt hol nem volt egy túl sok volt e világból,
egyszer volt hol nem volt :-egy kevesebb...
ő ki pupos jó magányos mutatványos zsémbes és cirkuszába már senkit sem fogad,
ha át is rágod magad a rizshegyen ,
mikor szivén rágod át magad kiesik az összes fogad...
mert ez nem a tul az óperencián.......
büvészkalapjából nem szökken ki nyul vagy galamb ,mert nincs benne csak -füst,
szivéért nem jár arany ,sem ezüst...
ugynézz ki az olcsóbnál is olcsóbb...
mig régebben egy egész város megnézte mutatványait,hangos volt a porond,
csak csendet kereset és ma már senkit nem érdekel ez a bolond,
s boldog hogy elárulta egy egész világ....
nem maradt nézője ,üres a porondja mert emberek kedvébe járni már nincs hatalma,
senki se látta mikor elvitte szivét egy szépszőke vagy egy szépbarna.......
igy szivtelenul maga éli eletét...
mikor szivéről lepattant minden egyes darab,
mikor adjon másnak is saját darabot magából ahoz már nem is maradt,
se türelme se hite....
hogy hallod mily furán és máshogyan szólal ha használja nyelvét,
most beláthatsz törött szivébe s ha kopott talérja miatt bottal a pupját vernéd....
egy valamit jobb ha tudsz.........
hogy mégha olcsó toll és rimromantika,
ugy ahogy érzed -ugy ahogyan te sem gondolod,
hogy e világi mutatványosok mutatványa mint orrodban a fika,
- ebben senki sem győzi le az udvari bolondot....
mert ez jár bolondnak nem is a fejében...
...a viharból élek ,minden villámnak köszönhetek egy petákot,
ebből teremtek mutatványt,mindig olyat amilyet még ember nem látott...
mert szivében jársz...
s sejted hogy nincsen...
nincsen fia nincsen lánya,
nincsen -nincsen,
ezért van mindig mutatatványa,
neked kincsem....
mutatványozok......
s szive talán ezért emigyen szólal :most az elhagyott porondon milyet dalol,
ezek saját ütemek....a silány lélek ritmusa....
de eljut hozzád bárhol vagy és bárhol lakol...
a szél hátán
bizom az álmaidban,egyszóval benned,igy madárban halban.
is megbizom ,igy magadban is bizhatsz,
ez mindig szépnek marad bennem egy darabban,
eleshetsz utcán vagy hizhatsz.....
lassan kocsis hogy a babád szive ne fájjon,
hogy ebből a dalból soha ne legyen elege,
hogy sejtem ahogy te utálod ő is ugy utáljon,
hogy annak a nyálas szónak most rendesen betege...
hogy kilógsz a sorból s tudd én ugyanabból a sorbol még jóval lentebb állok,
ha nem eszel én kétszer ugyananyit nem eszek,
hogy amerre sose mertél menni én mindig arra járok,
hogy nélküled -én nem lennék és nem leszek......
magyarul Nélküled nekem nincs jövőm..
mint mondtam a viharból élek ,minden villámnak köszönhetek egy petákot,
ebből teremtek mutatványt,mindig olyat amilyet még ember nem látott...
s pofátlan ahogy itt minden vihart szinesre festesz,
azzal is hogy magad fested,
hogy természetes hogy természetesen ugy eleshetsz,
s miközbe esel rájösz hogy rosz helyen kerested.......
nincs belöle másik ő......
egyszerü mint ahogyan az vagy ,mint ahogy hiszek az egyszer egyben,
mint ahogyan én is az vagyok,
mint ahogyan nem számolok semmivel csak bizom kiskegyedben,
hogy hagyjad magadat -adjad magadat,
hidd el szebb lesz mint az egész világ.......
igy egyszerü mutatványa ....
annak ki messze van s nem barátja nem is lánya.........
annaki ki kedvese s lehetne a felesége,
most meg se barátja se ellensége.........
már senkije.....se
íme egy "van aki ez s van aki az" ,igy ránt le rólad is leplet,
ki jó szivü annak nem ad sok kedvet,
ahoz hogy tulélje az embert, tulélje önmaga keservét.....
s leginkább arról szól hogy van aki felhő,
van aki minidg szél marad,
van aki felnő,
van aki örökre itt ragad...
van aki egy, van aki csillagos ötös,
van aki lény, van aki termék,
van aki töketlen ,van aki tökös,
van olyan aki ugy elárult hogy neki a fejét vernéd....
van aki gyáva ,van aki bátor,
van aki ad ,van aki elvesz,
van aki őz, van aki aligátor,
s van aki egyik sem mert rajta mindig más állat jelmez...
van aki itt él,van aki nem itt élte,
van aki magát nem hagyja élni,
van aki magát már elitélte,
van aki mindenkit itél de magát meg nem meri elitélni......
van aki ott tart ahol tartott mikor magát semmire se tartja,
van aki nem mer,van aki mindig mást akart,
van aki faluban van ,van akinek saját tengerpartja,
van aki maga sem tudja hová tart....
van kinek elég egy ceruza - papir hozzá egy dallam,
van kinek elég egy széthullot család amit összetart a válalat,
van kiben van s van kiben nincs hatalmam,
s van aki ellök ha bajban vagy , van ki átkarolja váladat....
van aki testet, van aki álmokat árul,
van aki termést arat mig magot sosem ültettett,
van aki elárul egyszer s az tudjad ujra elárul,
de van aki jónak született...
s van hogy az ilyet keresik,
van hogy menekül,
van hogy mindig feláll ha elesik....
ő világnak is neki megy egyedül.....
van aki éhezik,van aki sokat eszik,
van aki lesüllyed,van aki nem süllyed le,
van akivel mások teszik,
van aki magát csapja be...
van aki kenyeret süt,van aki kalácsot,
te mindig odaégeted,
ha anyámtól kérsz tanácsot...
igy van aki ide vagy oda
de nekem lesz majd saját erdőm ,babám, tanyám,
ugyanolyan jó fej vagy mint anyám....
mért nem a sziveddel főzted fekete levesed..
s ime igy dalol fekete levesed....a nemszokványos én...
hogy -luláj -luláj-liláj-liláj,
hogy ő rá folt ne ragadjon,
hogy anyit szivjál anyit piálj,
-emléked őróluk ne maradjon...
-e világ ,én-világ ,te világom..
eljöttél hogy szivemet
szétbarmold -szétvágd mint ahogyan magam is vágom...
....ezt...a dalt és ezt ... a mesét....
hogy becstelen eme világ, s ugy nézz ki a Te világod,
hogy mit válaltál azt csak Te vágod,
vagy más vágja majd ezt is helyetted......
hogy egyszer volt hol nem volt tavakon-völgyeken- hegyeken,
kerested eldugott helyeken,
az igaz szerelmet ugy hogy közbe várjon othon egy félig igazid...
te gyáva....
igy Neked feng sui vagy karma,
becsaptál igy pofánvertelek,
Teki szivében maradt a cica karma,
kicsit megneveltelek...
van aki megérti hogy nem kellet , amiért kellet mindeki másnak,
van aki szivére tette a vödrött,
van akinek a háta mögött páran régóta ástak,
a trónja alá gödrött...
mert sunyi jobbágynak születtek........
igy a nagykirálynak nem csuszik a kaja falat,
fáját vágja maga alatt,
s fáj neki az hogy számitó a princesz....
hogy fengsui vagy karma,
ki ebben hisz az világ barma,
ha körbenézel rájösz,
a rosszabb ember jobban él...
van akit élni hagysz s tudod,
ő se hagyott Téged nyugodtan,
hogy veled semmire se jutott,
mondhatod Te is-vele én is ugyanarra a semmire jutottam...........
van aki boldogul mert eddig nem hagyták,
van aki megbolondul...
- úgy szeretett mikor elhagyták........
van aki megbolondul mert eddig nem hagyták,
s bololndként jobban boldogul,
mert már nem szeretett mikor elhagyták....
van aki halmaz,van aki tér,
van akit mindenre felhatamazz,
-hogy e világon el nem fér...
van aki jósol s az téved,
van akinek szivét mindig eléred....
van akinek már nem éred el......
nem éred el mert mikor már utoljára jártál a drágánál,
már nem daloltál,nem remegtél ,már nem jöttél virágban,
vonatod nem állt meg sem Bécsnél sem Prágánál,
már nem állt meg ebben a világban....
igy utánad mindig mikor elmész egy fura kis üresség maradt,
de ahol rámléptél ott azért akad virág,
igy órákig elszórakoztat az ablakban egy betört üveg darab,
igy jut eszembe--nekem ő az egész világ..
hogy "kicsi madár - feje tépett,
fél lábbal a pocsolyában,
szivére már nem is lépett,
azon csuszott korcsolyában..........."
igy az egyik világ meghalt.Az,amelyik él.De a másik élni fog mellettem
körülöttem s bennem,mindig.Az,amelyik meghalt..Érted?
igy békét eddig benned nem leltem,
s bár tudom ezt most ugy sem érted.....
tudtam mindig hogy elmész,hogy meghallj,hogy utána éljél,
hogy varju üljön a galamb mellett a villany póznán,
hogy eddig is féltél és továbbra is féljél,
s ezt már én nem fokoznám...
tudod eddig bénán irtak a szerelemről,s én is igy teszem,
mert erről máshogy nem lehet,mint ahogy ezt nem lehet egyedül,
mert üressé tesz csóknélkül,mig takaró fogja a két kezem,
mig szivedben más hegedül...
enyémben hegedül hetedhét világ ,igy hetedhét szanaszét száll a szélben,
igy megérted virágom,
hogy nekem egyszerü a világom::
és valahogy igy néz ki-------
"Amit keresel ott van mindenütt,de leginkább benned,
ha nem látod a szivben,nem látod a könnyben,
akkor mások mondják meg hogy ki vagy s mit kel enned,
s hiába keresed ezt minden könyvben...
elemezhetsz minden fényt,lehet majd szorzod-osztod,
kapaszkodsz abba amit eléd löknek,
kaphatsz érte dijat-kvártélyt-kosztot,
csak saját magad nem látod már soha többet..
megszivod egy életre.......
irsz majd sok szep hasonlatot vagy festesz almát-kockát-pacát-kört,
hogy ki vagy,ki tanitott,s emigyen majd koldulsz,
lerágsz az 500 évről minden bőrt,
magadba sose fordulsz.......
mond utánam nem jöttem sehonnan,és semmim nincs,-leráztam minden láncot,
hogy minden szabály neked keljen,
lehess klasszikus vagy modern,vagy égess tüzzománcot,
mig engem az hajt hogy egyik se érdekeljen..
mert ha semmid se lesz akkor vagy igazán gazdag,
mikor már minden hegy és minden fa a tiéd,
nem érdekel majd a mézes madzag,
az orrod előtt kiég...
s most fél percre érezted hogy szabad vagy........
mert mig neked e-világi minden muzsa,
mindened e-világból merited,
segithet rajtad Ildi-Ági-Zsuzsa,
de hogy mi a fény azt soha ki nem derited..
hogy mi a lélek áramlás és minden fény?
-"mikor a sós könny mindennél édesebb,
-mikor a porszem is lehet kőkemény,
-mikor a sötétség mindennél fényesebb..."
de amugy én sem vágom...
s ez most hetedhétországból bóditott mint minden csacska mese,
ha megizlelted keserü mert került bele kigyó nyál és béka vese....
ugy nézz ki ez a leves minden igaz ember levese.....
mert lehet jártál indiában ,afrikában ,máltán,
de nem jártál ott-
hol buti cicu nem akart vizes lenni mégis ott ült a teki hátán,
mig teki mindig mélyvizeken járt ...
mert buta szegény teki ,
azt hitte ő a cicu tekije,
pedig nincsen szive neki,
sosem volt és nem lesz nekije...........
mert mig cicu és teki együtt ették a halat,
mig az óceán tele van hallal és széles,
cicunak sose volt elég egy falat,
mert cicu szamito es sajna más halira éhes.........
igy járt szegény teki......
s azt mondja cicu buti volt és fejével le vele me ez most bölcs teki oszinte levele
érted bántja fejét hogy a buti cicu buti máu,
mindig szivén utazna jeggyel kamuval,
nem érti hogy nem a máv,
nem áll meg ebben a piti faluban,
igy teki mindig figyel szive dolgaira..nen buta..
igy egyszer lett hol nem lett egy tul sok lett ebből a hazug virágból,
igy egyszer lesz hol nem lesz egy béna vok néha ettől a kamu világtól,
pontosabban majd örökkön- örökké....
vagy csak amig velem voltál..........
s igy élt mig meg nem halt...
- a nem szokványos mutatványos........
"elárulták,meglopták,s majd ujra elárulták ,s végül még ennél is elárulták jobban,
igy ami megmaradt szivéből ,elmos minden mutatványt ha lángra lobban,
--mert lehet az benne a trükk hogy isten eztet direkt hagyta........
mert a viharból éldegél, minden egyes villámnak köszönhet egy petákot,
minden egyes petáknak egy nagyobb villámot köszönhet,
minden egyes mutatványnak köszöni hogy ember előtte ilyet még nem látott....
ami valahol igy nézz ki..
mig önmaga mélyének rabja vagy, a szinpadon játszol,
mig minden mutatványod - frankó,
a nézőtérről van hogy már nem látszol.
eszed vette el a narkó..
s közbe adott hozzád egy eredeti világot........
-mely tervez s kezével papirt dob-az életnél olló,ha nála az olló-az életnél biztos kő..
ez öntörvényü törvény......
nos haljuk mit mond erre ő ----
--elcsusztam és ehez nem kellet szánkó sem korcsolya,
ha ereszkedem a hegyről,
tengerré növi magát a pocsolya,
megvan a mutatvány egyből...
és bitang vagy ha ezt most érted......
vagy kavics növi ki magát oriás heggyé,
és nincs mese,
amiért embert nem árultak el még 1 forintért ,eggyért,
őt annál kevesebbért árulta el kedvese..
meg nem meg nem szünve,
meg nem meg nem olyan régen már,
az ágya sarkán ülve,
szivét gyerekesre törték már...
vagy ugy értem virágom,
a törpék,
eltörölték bolygóm , világom,
darabokra törték...........
és nem is az ürből jöttem.....
igy most egy magányos kisfiu festi világát a falra,
gyakorolja hogy megy a varázs,
szivárványt próbál teremteni jobbról balra,
s többé nem ébred fel-ha meg is csipi egy darázs....
világában él....
igy most egy kisfiu görnyed,alatta szines rajz a járda szélén,
mindig kitölt egy kis darabot,
ilyenkor szivét érzi a kréta élén,
s nem érez a világ ellen haragot....
mert szines béke a világa....
igy most egy kisfiu ki mindent összefirkált és már csak a plafonra tud,
ha már nem marad szintelen helye a földnek,
akkor otthon érzi magát,akkor végleg haza jut..........
vagy oda jut hol volt hol nem volt egy kislány ki nézi a rajzoló kisfiut s közbe a gyöngyött füzi,
dalol mig közbe madarak fésülik a haját,
igy énekébe ami most jön ö azt nem betüzi,
mert ez az ének ellátná a baját...
igy utcsó mutatványnak majd én mesélem-énekelem..
az egyszer volt hol nem volt egy egyszerü lányka aki válogatja a lencsét,
nem aludt el mikor tövis az ujját szurta,
nem hagyta el cipőjét a lépcsőn,nem lelt nagy szerencsét,
hiszen 7 napból 7-et a földet durta.......
magyarul földmüves paraszt volt...
igy egyszer volt hol nem volt szomoru meséje egy feljutok budapetre blues,
tul az óperencián egy padon ülve egy gellért hegy alatt,
magasra nyultál de mindig visszahuz,
-hogy faluból vagy ne tagadd....
és bálban te liba meg ne szólajjá .....
mert álmodd hogy nem vagy ,álmodjál királylány,
álmodd hogy Pesti-barbi vagy s én vagyok Budai-ken,
álmodjad csilagom hogy minden csillag a tiéd és mindahány,
nálad is kisebb ha te meg egy manöken.....
igy sztáralürös tiszta lelked keresi pózoló párod,
biztos szép magasra jut,
mig végül beletörődsz -mert minek is várod,
Alföld sosem lesz hálivud..
s ennek őszintén örülök.....mert ez most bünti....
mert isten látja szivedet...
mikor nem tanitott tisztességre apád, anyád,
hisz mindig a pénzről beszéltek,
igy ezért hagytam el a tanyád,
mert élni szeretnék hisz ti már nem éltek.......
és nagyon nagyon jócsináltam....
nekem nem mutatta senki hogy nézz ki a lapát,
hogy a nap hánykor kell,
mig veled uzletelt az apád,
én az utcán nőttél fel..........
s még jó hogy hasonlitunk......abban...
hogy amerre keltél- jártál,
minden kötelék szakadt ha szakadt a kötél,
Könyves létedre nem sok könyvet láttál,
a hibát mindig bennem kerested te gyökér........
me te hibátlan vagy...
hogy
-nem ezt kértem,
-nem akartam,
olyat aki velem élt ha éltem,
elárult ha haltam,
nem volt benne semmi öröm,
hogy forintott sem ért neki a bőröm.........
nem kerestem olyat akit megaláznak értem,
olyat aki velem halt ha haltam,
-velem élt ha éltem....
nem vártam el hogy tüzbe égjen értem,
hogy ne tudja a helyét,
amint megfordulok félrelépjen.....
s ugy hazudjon mint a vizfolyás......
na erről enyit.........biztos most már jobban vágod,
vagy más vágja majd ezt is helyetted...
hogy majd pörög továbbra a világ,
más ablaka alatt fogom már a gitárt.
a szemétdombon is találok nálad szebbet...
ha a ruszki télnél nálad nem láttam hidegebbet.....
ugyértem azé nemfagytam meg egy életre...
hogy azt a nemszokványos mutatványát,
az istenit...
se nem fiát sem nem lányát,
ha látjak fel nem ismerik...
többé már irsán.....
kezében nem áll meg a gitár,
nem arat -csak ültet,
más hangszeren játszik,
tollal- szinnel büntet..
amiért........
a sors bünteti,
mindig egy asszonnyal ami csoda szép,
mert belehal ha az ölébe nem ülteti,
s királyul hal bele mindenféleképp....
---------ugyértem jó valakit aki csodaszép nagyon birni.....
s igy mig megveti a nyál romantikát,a különleges barmokat,
mert nem látja szokványosan a világot,
mig gyüjti szivébe a cicakarmokat,
az égiek küldenek neki mindig szebb virágot...
ebben mákos.......
és fogadd el igy virágom,
hogy hidd el nem nagy szám csak más,
hogy párja nincsen ezen a világon,
hogy büneiért nem hibás....
-------hisz néha ezer fokon lángol....
hogy próbáltam mindenhogy,de tényleg nem értem ,
hogy egyszerübb volt elhagyni-hogy közbe benne élek,
hogy amiért benne el nem fértem,
igy utóljára én itélek........
vagy a világról szóltam és még mindig szólok....
--------- hogy ezer fokon égek,
hogy magam már elitéltem s feletted en nem itélek,
majd elitél a könnyüélet,
mert nem tudom hogy menyit érek.....
azt hittem ezt te vágod majd helyettem.................
...................................................................
de ugy nézz ki a betontömbök közt nem várnak csodák....
igy.......
még szép hogy csodának látom némely virágot,
még szép.........ha te is igy véled....
még szép hogy nekem ez jelenti a világot,
hogy szép asszonnyal sokkal szebb az élet.........
vagy olyan mint a mese......
még szép hogy madarak fésülik szép babám a hajadat,
hogy melléd gyülnek az erdei állatok,
hogy nem tettél semmit csak adtad magadat,
és hidd el szebb volt mint az egész világ........
csak közbe iródott egy másik szivemnek része ,egy sötétebb memoár,
hogy tudjad alaptalan minden vád,
mert amint megfordultál már,
---- szeretteid hivják a zsarukat rád...
s igy ezeknek tudd sokkal több a bünük...
mert az utca kövére a törvényt a ne nézz hátra irja ugy hogy fuss mert hidd el jobb,
vagy annál aki hátad mögött elárul mig másikkal épp igérget és szivet lop...........
hogy tudjad neki sokkal több a büne........
s ezért szólt lehet néha mélyen a magas hang,s a magas oly mélyen,
mert más a világom,
hogy onnan van erre engedélyem,
s ha értetted virágom.....
.........ez a világ veled együtt nálam is bünösebb...
mert csak rosz környéken nőttem fel,
értsd ugy- ha jöttek értem simán odébáltam,
ha az ördög jött az nem vitt el,
-vele karonfogva táncot jártam.........
legjobb spanom volt...
igy korán szombaton reggel csak egy kávét egy cigit- csók után akár egy pakkot,
s reggeli előtt csak veled kedvesem,
hogy utána minden körmödre fessed a piros lakkot,
ugyértem tudom hogy érted ---a romlott páromat kerestem...
--------s közbe mindig egy csodaszép virágba botlok..........
és ezért Tenk ju isten.......
s remélem érezted hogy honnan ez az ősi erő,
melyben a vége egyben egy uj élet eleje,
melyben citera helyett utca-papir-toll és gerincvelő,
s a magyar paprika ereje.........
.....................a nagyvilágba kicsi dolgát végzi...
hogy jószivü hölgyeim és rendesebb uraim és az irigy bogaraknak kik fekete szivemet most látták,
köszönöm szépen,s ez teljesen olyasmi..........
kik a megszokott szép mutatványt hiába várták,
-----------nekik egy szebb mesét kellet volna olvasni...........
...........................de...igy jártak.....és.................-adjon isten............
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
"hogy őrá gondolsz ha ingeden gombot gombolsz,
olyan világból jön most eme blues ám,
ha inget gombolsz őrá gondolsz,
arra ahogy huzod lefelé a cipzárt a bluzán,
me koszos kis mese a világom....."
/MESE a HAKAPESZIK KIRÁLYLÁNYRÓL és a neki PRÓBÁLJA KIRÁLYFI KRÓNIKÁJA/
""egyszer volt hol nem volt egy királyfi ki mindig a szövegét ujra próbálta,
és hakapeszik királylánynak sose tudta elmondani mert szegénykém bolond volt"
igy tul az óperencián hakapeszik kisaszonynak mindig csak próbálja,probalja,
elmondani...de ehelyett...
mindig a fejét csóválja..
de azért a maga módján csak mondja-mondja-mondja
hogy próbálom -próbálom visszarakni államat,
hogy 32 alatt akkor leltem békét,
mikor átkaroltam váladat,
ugynézz ki valakim azé csak vagy....
látod majd kis valakim ez a mese vagány,
neked szól hogy nehogy már eret vágjál,
mikor rádjön egy kis magány,
olvass bele és pár percet várjál,
és érzed majd a hülyeségem gyorsan hat...
próbálom-próbálom miattad az angyal glóriát,
s azt mondom hidd el nem áll rosszul,
kösz az ingyen eufóriát,
kösz hogy igy megtekertél........
próbálom-próbálom,megszokni azt hogy előttte senki sem féltet,
hogy ugy nézz ki számitok valakinek,
hogy ez éltett,
hogy ezt a cuccot jó beadták....
Na várjá -na várjá na jól van babám ezé most mondok valamit,
most rövidre irtam,
elkapnám azt a valakit ,
ő mindig itt lakot, ő mindig itt van....
s szivemből nem kopik hogy vinné el a fene...
Na várjá-na várjá,még szép hogy bögdöslek a járdán,
mi lenne már ha azokat a nagyszemeket mindig nekem festenéd,
mert egy ilyen utat hidd el járván,
a te lábad is fájna s a gyógyszert rá ilyen szemekben keresnéd,
sántitanál utána a sok-sok roszban...
próbálom-próbálom rádbizni az utolsó darabot,
mert vágom hogy szép ez mert én ugy sem maradok,
már ebben a világban,
hisz neked is a részed...
próbálom-próbálom hogy majd adok a szavadra,
hogy minden relativ s ez majd elvezet,
oda hol volt hol nem volt hol büszke lehetsz magadra,
hol nehéz volt eltörni egy eltörött világott ami rég elveszett,
de nyugi van mert ilyen világ nincsen...
furi igy neked kösz ahogy fájni tudok,
ahogy megfested elém a multat,
ahogy szemedett erősre fested,
ezt nem tudom hogy hol tanultad,
de megtanithatnád...
"istenem kérlek óvj meg a szép szemektől,
azoktól kik csupa jóra használják az ilyen szemeket,
kérlek óvj meg az ilyen szemetektől,
mert esküszöm neked ezek mind szemetek"
most átlagban a szép lányokért mondtam imát....
igy hiába pislogsz majd meg nézel,
már vágom hogy eret vágsz de még sosem véreztél,
most már igy nyomom majd én is ahogy te intézel,
félreéreztél,
igy további jó félreérzést.......
mert ja,van akinek virág-alma,
van akinek jézus fej,
de van akinek mindhatalma,
mert feje tökfej,
viszont arany keze van ha nem is láttál ilyen tököt...
próbálom-próbálom megfejteni neked magam 32év után,
miközbe rágom a falevelet,
miközbe utánad kapkodok sután,
ez egy életre eltemett,
és nem bánom mert ez a világ legszebb földje...
próbálom-próbálom kiszámolni csakhogy ezt ki nem számolom,
igy a falevelet rágom,
mert ha magam adnám ott bőgnék a váladon,
azt bőgném rajtad kivül nincs más világom,
mert amin meg élünk az hidd el elárult engemet...
próbálom próbálom edzegetem szivemet,
öszerakom reggelre majd földhöz vágom megint éjjel,
már szurtam bele mindenfélét,forrót-hideget,
de igy még sosem törtem szana-széjjel,
hogy legközelebb emberi lénynek esélye se legyen..
próbálom próbálom hogy ismerem magam s pont ez a baj,
vágom jól mitől vérzek,
mért olvad rajtam a vaj,
mikor jégkockát érzek,
alattam most is foró a talaj amiért ti mind jégkockák voltatok..
próbálom-próbálom hogy nem huzok többé vonalat,
hogy nem veszek levegőt sem magamtól,
hogy hozol majd kenyeret meg tonhalat,
ha ugy érzed magadtól,
az ölemben ülnél.....
próbálom próbálom bevallani hogy ilyen hangszeren még nem játszottam vágod,
már ha csak rádnézek is szenvedek,
és hidd el halvány gőzöm nincs hogy honnan jöttél mi lehet a te világod,
az enyém az hogy kihalok ha ezt majd meg nem engeded,
de kihalok én igy is ugy is....
próbálom próbálom hogy nem vágom hogy mire készülsz,
hogy majd mit kezdjek a szavaddal,
csak kifested magad és hajadon párat fésülsz,
már ki is nyirtál magaddal,
én meg szeretek élni igy ehez ne készülődj....
"innen tudom mami szeretsz,
hogyha sirsz én nevetek,
hogyha én sirok te nevetsz,
veled ezért szeretek"
vagy szeretnék sokáig élni....
poén milyen keveset adtál,
és megkorát robban,
hogy első perctől megmaradtál,
hogy rosszul vagyok s soha jobban,
megkora hülyeség már ez a szerelem..
próbálom-próbálom bevalani hogy nem egyszerü a leletem,
meg pluszban még nem is egyszerü leletre leltem,
és rájöttem hogy a magam módján szeretem,
rájöttem már hogy mit nyertem,
vagy menyit bukhatok...
próbálom próbálom hogy ezt majd felrakom a netre,
hogy majd egy szavaló versenyen pózolok,
s ha netán rá bizom majd Évára vagy szép Anetre,
nem fejti meg mert ezzel neked hódolok,
és ablakod alatt törött lantot pengetek én beszivott rómeó..
próbálom-próbálom hogy nincs olyan ezt dobja a gép,
csak olyan hogy én választom,
hogy ugy döntök mindenféleképp,
hogy a roszvilágot fárasztom,
magammal mert én sem vagyok nála jobb...
fogadjunk igy egybol vagod hogy a te faterod paraszt,
s várt rád messze a te parasztod,
téged várt és nem várt tavaszt,
vágta hogy szalasztod,
megérti mert ilyen paraszt kinek kéne....
próbálom-próbálom hogy adtam százast ma képzeld egy másik csövesnek,
ugy dobtam oda ahogy szépaszonyok ti dobtatok,
s ha nem is ez miatt de egyszer majd én is csövezek,
remélem egy sirfara nekem már összedobtatok,
meg pluszban még azt kérem a legszegényebb csöves lány dobjon nekem rá virágot...
próbálom-próbálom megirni neked a világ legparasztabb kis meséjét,
próbálom elmondani hogy érted bárki eladná mindkét veséjét,
meghogy nem vagyok bárki...me van vesém..
próbálom-próbálom neked anyám,
megmagyarázni,
hogy van már lovam van már tanyám,
csak bolond urára neked kéne vigyázni,
mert ha nem vagy ott ez lelő egy-két parasztott.....
próbálom-próbálom neked betübe szedni milyen ha valakiért szived hasad,
hogy milyen a hangja a bitangnak,
ha te meg most röhögsz meg fogod a hasad,
mig szomoru szememben meg a "már le nem tagadlak"
szivemnek asszonyállat ugy odabasztál.....
Ha egyszer megveszem majd irsat szana-szejjel duratom,
csak a tornyod hagyom meg,
s mikor arra jar majd valaki mindig azt a romot mutatom
ujjamal megmutatom hol lakott az aki már rég beteg,
és nem akart meggyógyulni a tiszta szerelemtől mert bolond volt...
anyám amit loptam mindig sok-sok kincset,
elherdálom napok alatt,
s ha rámraknak egy fémbilincset,
hidd el jó megnéztem azt a falat,
bőven lesz időm majd rájönni hogy merre laksz....
Innen irok a fogdaból anyám,2000 után 9 évvel van és november vége,
ma basztál utoljára át,
s örökre bucsuzom tőled ,
nekem fontosabb egy jó barát,
kiben megbizhatom.....
Próbálom-próbálom hogy most nem néznék bele a képedbe,
az ilyen szemektől egyből felejtek,
igy nem nézek oda és belerugok a térdedbe,
amiért hülye voltál én meg szeretlek,
azt meg magad is látod majd menyire mikor hajadba lövöm a rágót..
Próbálom-próbálom elfelejteni hogy éjfél után már nem terem sok káposzta,
hogy abból nem jön tehén teje,
hogy ez a marha meg 2 határon is áthozta,
neki nem nőt be a feje,
s abban biztam majd te anyám benöveszted......
Tegnap képzeld anyám vettem 2oo forintért egy cigánytól,
vagy 2o darab áldjon az ur meg vagy 3o sokáig éljél-t,
és többre is tellet volna egy ekkora zsiványtól,
csakhogy több forintott ezé ne remeljél,
én csak azért adtam mert azt hittem még ma meghalok...
próbálom-próbálom elmondani neked anyám,
hogyha ilyen gyereked lenne belefolytanád a vizbe,
igy köszönöm hogy nem tetted meg anyám,
hogy fürösztettél tejbe-grizbe,
és nem ázott le az hogy jó gyerek vagyok...
igy Anyám lehajtott fejjel jelentem,
a szomszéd fiunak azért törtem be az orrát,
bitang módon elvertem,
hogy elvegyem tőle az órát,
esküszöm az ur adott rá parancsot...
bocsáss meg anyám amikor még szeplős kis srác voltam megbüntettél guggoljak a sarokban,
valami kukoricán,
én meg már aznap loptam pénzt és ott volt mind a két marokban,
röhögtem a pincér Icán,
hogy pénzért egy kis szarosnak gyujtja a cigit és mutatja a mellét..
.
próbálom-próbálom hogy majd felállok könnyen mert nálad különb vagyok,
hogy krumplibogár létemre nem basztam még ilyen szemét legyet,,
ugy kezeled a szivet,
akár a vonatjegyet,
csak átlyukasztod gyorsba...........
egy iszonyat pirmitiv picsa vagy és ezen borulok,
eszembe jutattod anyámat az elso exemet,
én meg hülye meg nyomulok,
rád akarom erőltetni a szivemet a sexemet,
látod nálam a világon hülyébb ember nincsen...
próbálok nem röhögni ezen hogy akkor menjél inkább fodrászhoz,
mert mit értesz te ilyen fejjel a rimekhez,
elég ha értesz a kolbászhoz,
már azért is kapsz repülőjegyet az irekhez,
hogy ott robbanjon alattad a bomba miközbe szopsz..
londonban,
bukott manöken,
elbuksz az elso feszitös partiban,
tudom egy pénzes szarrágó agyonken...
tudom hogy értetted élni akarsz...
na hallod nyikorog a hajó deszka,
hallod hogy sirok mert elfogyott a hordó rum,
mig ott táncol ágyamnál egy kinai , egy arabeszka,
félszemmel azon agyalok holnap hogy legyen rabszolgám Heidi Klum,
nálad koszosan is szebb vagyok..
magyarul irom a hajónaplót ne keljen neked tolmács,
majd akkor beszélünk mi egy nyelvet,
mikor csattan hátadon a korbács,
meg a hátadra rakom a nyerget,
asszonyom leszel...
Hahó drágám,
na hol van szerető tenyered,
megértem mért adod ilyen piszok drágán,
mert nálad nincs nagyobb kincs ...
"meseszemek-krumpli orr,
legszebb tyuk vagy tojó,
szurke élet néha por
feje tök fej golyó..
na akkor guruljá gojó a picsába...mert már nem kincsezek..
csini karcsu karosszéria ,lámpája szépre festve,
szemből nézve egy kis eper,
birom ahogy igy gondolok asszony testre,
hogy őrá tutira vágom hogy meghalok ha leteper,
anyám ,istenem,imádkozom ne bánts mert még élni akarok....
poén ahogy néha igy eltudnak baszódni a dolgok,
hogy istenem mi bajom lehet énnekem,
poén ahogy igy ütemre is morgok,
soraimmal próbálom összeszedni az életem,
miközbe széjjel hullok....magamon is röhögök....
Na meddig recegsz még azon hogy néztem a kezeden a fáslit,,
amit a korházba kötettek rád te nyomorék,
mert ürhajód zuhant előtte két hegyomlásnyit,
akkor verted be fejedet,és ugy nézz ki neked ez épp elég...
mert már most sem vágod mit olvasol.........
de igy majd érted...
szép a szemed,szebb vagy mint a mona lisa,
magyar az utleveled,
hogy velem éljél nem kel viza,
elég ha érted ezt a levelet,
elég ha növény barkóbázol.....
meg lerazod orokre gonosz faterod...
igy ebből vágod ő mindig itt lakot,
ha bénázik korcsolyában,
lekacagja az égről a csillagot,
mikor segreesik pocsolyában,
hidd el senkim se lennél ha ez nem te lennél....
próbálom-próbálom letagadni ha rájöttél,
hogy első perc belém költöztél,
hogy a betükkel akkor te is átjöttél,
hogy rájöttem nekem festetted magad,nekem öltöztél,
hidd el senkim se lennél ha ez nem te lennél
szóval ugy nézz ki kis béna gép nekem téged dobott a gép,
neked erős a hajtókarod,s benzin helyett,
van egy csomó tiszta olajad s ez szép,
ahogy néha bedöglesz mert törött a főtengelyed....
hidd el senkim se lennél ha ez nem te lennél ha nem igy müködnél....
igy szivemből küldöm eme szavakat eme levelemmel,
annak ki 6tal elmult már husz,
annak ki ugy töltött meg szerelemmel,
mint emberrel a déli busz,
------------------én is nehezen indulok tőled.....
.....................................................................
na akkor hogy értessem veled meg én csibész,
nekem lábam már hetedhét világott lép,
mig tiéd átázik amikor kimész,
szemed-szived olyan szép,
------------------nem az én bajom................
szóval na,mindig fested a szemed,
igy festettem én is egy pici virágot,
meg kicsit agódtam hogy mi lesz veled,
és ledurtam addig az egész világot,
csak anyit vettem el amenyit te is adtál.........
veled-élni ,érted-élni,
szivemből akarom,
ezt akartam megbeszélni,
most meg a fejem vakarom,
.....................mért nem mondtad.................
szóval kedves vedd ugy mintha katona volnék s ez örök szolgálat,
ahoz amit adtál adj még időt,
s majd magad látod nemes kis szolgádat,
ahogy megnyitja világát s ez világ mindent kinőtt,
.....................magát is tulnőtte....................
tudtad hogy a legkisebb a magok között,
a mustárfának a magja?
és amint zöldbe öltözött,
olyankor már magát adja,...
.............. nagyon nagyra nő..........
s lám lám ujra itt állok a porondon,-nézzetek,
hogy megkora a mutatvány,
amiért akkor vágtok eret mikor elfogyott a pénzetek,
meg ahogy nekem is elfogy elárul mindahány,
.................na én azé vágok eret mert emberségből buktatok...
tudod,tudtad kacagni keresek egy tisztaszivü lányt egy életre,
igy nem volt korrekt hogy halgattál csendben,
hogy rábiztad a mérgedre,
s magamra hagyjál ha nálad már a számla rendben,
..........................szemfestéket használtál a hazug szóval..
vágom most már magad adtad,
nem vágtam nálad ez mit takar én voltam hülye ,na,
nem sokat vártam te pedig jól megadtad,
me adtam a szavadra,
........................nem vágtam semilyen téren ne számitsak rád....
na most szerinted ezekután hogy bizzak,
szépszemü leányzóban,
fogyjak vagy hizzak,
női hangban-szépszóban,
......................nem értem mért kel eltörni azt aminek semmi baja bennem......
ugy nézz ki van igy mindenhol belőletek,
mondtad te is,nem figyeltem,ja,átlagos,
én meg futok előletek,
tőletek átlagon felül másnapos,
...............................de most meg egy életre kijózanodtam,
tudod mindenki számit-számol,
igy én is számolom,
álarcaidat amit a szükség neked állit,
hogy ott sirjál a válamon,
...........................s közbe mosolygok rajtad téged nekem találtak ki te béna..................
tudom most is ki vagy festve,
én meg hidd el beléd esve,
..............nem csodálkozom hisz jó magam is sokat festek......
szóval igy neked kösz életemben nem éreztem magam még jobban,
ahogy az ipart üzöd,
jó nagy az órabér de megéri mert nálad az ember szive is lángra lobban,
te ezt hogy irod vagy hogy betüzöd?
...............én ugy hogy-------egyedi kurva vagy............
na csingi-lingi cseng az arany csengő,kezdődik a karácsonyi kamu,
azt hozta a jézuska hogy becsapot ugy egy lány,
hogy a fehér hó akár a hamu,
pár forintért adot el mindahány,
.......................szentestére....mindig olcsóbb a bőröm...
na szóval nálam ugy nézz ki ugy hull a pelyhes hó,
hogy hogyne fájna már a rákba,
hogy multkor lehuzott a télapó,
most meg jézuska szurt hátba,
........................még a virgácsnak is örülnék.....
igy végül leesett , te a szivem miben méred,
kedves irhatnám ide a dollár jelet,
ha örökre megigéred,
hogy az igazit majd másban leled,
...................bármenyit fizetek csak ha ne adjak ragtapaszt..............
kapsz majd mástól,olyantól aki olyan mint te,és bárki olyan hidd el,
csak tanisd meg majd ajtót nyitni,
s barátnőddel őt is vidd el,
oda ahol nem kel szivet nyitni,
....................és elég ha kifizetik olcsó borodat..............
tudod anyira őszinte az ilyen karácsony,
mikor apám részegen számol meg hörög,
hogy akinek esze van az harácsol,
legyen az zsidó,magyar vagy görög,
..................csak engem nem érdekel ez a szaros pénz..............
igy köztetek nincsen egy csendes menedék,
mig a másik szobában kibeszélnek itt a szivem pattan,
nincs a fa alatt nekem ajándék,
én pedig mindenkinek adtam,
....................tudom ezek apró dolgok,de engem mégis nagyon bántanak..........
tudod anyámat meg már évek óta nem látom,
őt ez nem is zavarja,
látszik azon ahogy kiszakadt a bőrkabátom,
nincs aki bevarja,
................igy majd veszek valaki kárán egy ujjat én anyátlan...
na persze vágom te azt hitted majd a szivem tört,
a faszt csak a szokásos bánat nyomja,
hogy láttam megint egy jó bőrt,
ki két forintért anyját nyomja,
..............meg ugy nézz ki lelkét már elbaszta ez a számitó világ......
nekem hidd el megért enyit,
hogy fülig érjen a szám,
és ne adjak többet semenyit,
hogy látszatra itéljek és azt mondjam lám-lám,
.................az ilyen rongynak ahogy kinéz az a lelke.......
igy tök mindegy menyit edzel meg mit eszel,
vald be sok volt ott az EX, a SEX, a miszter X,
és müv.töri meg ugy leszel,
ha ide irom neved fix..
.............imádkozzatok DóRI mind hogy szarul fessek............
tudod vágom hogy szivemmel meg nem tudod kifizetni telefonszámládat te e világi szánalom,
na mi a fasz van már veletek?
mert én meg cigizek meg borosta az álamon,
csibész létemre is nevetek,
.............azon milyen nemes néha a lelked ..
szóval bárhogy nyugtatom magamat valjuk be amit válaltál,
az még nekem is rosznak odabasz,
neked ne keljen már ragtapasz,
............már csak rajtad áll tőlem vagy az élettől kapod majd a pofont.........
itt most ország világ előtt neked kijelentem,
jó festőnek nem kel muzsa nem kel nagy ő,
mert amint elkezdek egy képet ugy is elfelejtem,
nem ér egy barnától anyit egy karkötő,
.............mert holnap már egy szőke kérdezné hogy kitől kaptam.....
na szóval se agyad se belső kincsed?
de azt látom szép a fejed,
hogy több faszt fogtál mint kilincset,
hidd el neked melettem a helyed,
.........én szeretlek -te tartozol-majd összehozzuk a boltot...
mert tudod bántó ahogy mindig igy megmagyarázod,
ha neked ez kedves igy jó,
akkor ne csodálkozz mikor a fát rázod,
gyümölcs helyett leesik mindig egy kigyó,
........................te bennem mindig csak a rosszat kerested
ugy dobsz mint ahogy a törcsit dobod,
mikor már vizes azt látod,
meg még pluszba eldadogod,
ne-ne-ne-neked nincs barátod,
----------------csak magamra számithatok mig te számithatsz majd mindig rám
mindenki arat ,mig magot meg senki nem vett,
minek halgatni a szivre majd kiszámol mindent a számitó agy,
igy örülök hogy köztetek belőlem senki nem lett,
nekem becstelen ha itt "valaki" vagy,
-----------------igy büszkébb vagyok a senki státuszomra
bolond az ki szemét dombon kapar,
bolond az ki tanár-politikus-orvos,
bolond az ki napot takar,
az is bolond aki kormos,
--------------ugy látom egyetlen ki normális az én vagyok
tudod mindketten ostobák voltunk de nagyon,
ki igy ki ugy,neked is van nekem is van ürügyem,
te hagysz csak én nem hagyom,
nekem meg szivügyem,
hogy leverjem rajtatok eltörött buszkeségem...
----------------------egyszerübb lenne ha egyszerü lennék de mért lennék az ha életem sem egyszerü
igy végül azod lettem akid eddig is voltam -az utolsó senkid sem,
ez bántott végig engemet,
mig nekem meg te vagy a kedvesem,
ugy ápoltad lelkemet,
----------------hogy bottal ütötted ott ahol ölelésre vágyott
tudod igazad van,megérdemlem hogy eltörték a karom,
csak te meg ezt nem vágod,
hogy nekem rontott ez a barom,
mert téged boldognak látott,
---------------téged próbált eltörni bennem
tudod halgass mindig másra,
nekik van karácsonyfájuk,
irigyekre-üresekre-dögrovásra,
halgass mindig rájuk,
-------------mig én meg azért jutottam ide mert veled kapcs. a szivemre halgattam
elvitted a karkötőt ,máshoz viszed,
ő mindig igy élt,
persze te nem hiszed,
hogy a mai világban senki semmit sem add ingyért,
.................pont ezé is mondom-nem sok közöm a mai világhoz
egy szál cigaretta-kávés csésze,
minden vagyonom,
hogy ne legyek a világ része,
ma itt hagyom,
számoljatok-osztozzatok-éljetek
" na szóval ez amolyan -mese mü,
nem kel ide por vagy lájtos epres bor,
elég vagy te hogy melled apró nem mü,
hogy vazad ugy haljik mint gumi szobor,"
na ezé szól még ez az utcsó mese neked
EGYEDURALOM és /7-7ORSZÁG
a senki fianak meséje...
egyszer volt hol nem volt a pontból-vonal-árnyék,
végül ez hozta az alakot,
vedd úgy mintha én is olyan táncot járnék,
mely belőlem jön valahogy…
mint ahogy itt minden sziget egy virág,
maga a végtelen csend,
melyböl létrejön egy olyan világ,
melyben ez a rend…
hogy minden egyes négyzetméteren,
egy hetedhétország mely neked kincsem,
olyan fantázia éterem,
hogy amit itt rendelsz az ébren nincsen…
íme hogyan álmodom,
amikor szép világba tévedek,
ott hol volt hol soha nem volt világfájdalom,
benne egy mesével:-már soha fel nem ébredek,
így mesémnek utolsó,
legföbb udvari tudományom,
egy viharban futkosó,
eme fantázia alkotmányom…
most nyitom túl az óperencián hol állapot,
egy világ ahol élek,
mesében ki látott még ilyen ócska vázlatot,
jól figyelj:-mert ez csak résztörténet…
egyszer volt hol nem volt ágyában egy kisfiu,
álmodta az álom megöl,
azt hitte szegény a kishiu,
ott elbújhat egy világ elöl…
ott volt hol nem volt egy kisfiú az ágyon,
s ha felébredt már fájt mert hogy a világ ellene,
mert megálmodta azt amire én majd egész életemben vágyom,
-azt hogy a szíve kellene…
így nincs ríme mely egyenes,
lélekre oly boldog,
minden mese gyerekes,
úgy játszik bolondot…
hogy folyton túl az óceánon túl a bércen,
örökké egy tájra érsz,
s ha átléped a földet hétszer,
többé e világon el nem férsz…
el nem férsz mert örök fogság,
hogy elmúljon már nem is várom,
mesebeli csúf gonoszság,
túl az óperencián és túl a láthatáron…
amolyan álom-mese-vizió,
egy életálomás,
és egy betört televizió,
benne meg semmi más…
íme ahogy mozog a három kis rozsdás kerék,
süvit a széllel,
kergeti szelét,
szerte-széjjel…
így ebböl megértheted végletem,
amiért szívem a rút,
itt csak talpam égetem,
a torz tükör bennem csak ennyit tud…
avagy semmim nem maradt elözö életemböl,
csak üresség hullámzó képei,
s ezek mind egységes képet alkotnak a véletlenböl,
atlantisz csúfos rémei…
s ezekre rámondom hogy bennem mind egy lélek,
nem vész el a bün eltakarja öket mint egy vízözön,
s e hatalom egy újabb pontba téved,
hogy innen soha el ne költözzön…
hogy örökkön melegen öleljen,
hol ott belülröl egy tüskebokor szorít,
melyben kis varázsgömb szökdeljen,
melyet álomjelkép borit…
egy álomjelkép melyet szívemböl gyülölöm,
hogy a negatív perceket lopkodom,
hogy a fekete lapokat jobban büvölöm,
hogy magamnak vagyok udvari bolondom…
így megérti szavam,
albán vagy török,
mert úgy hiszem magam,
és úgy hiszem minden bün örök
úgy hiszem szívek között,
ez egy el sem tudom mondani,
így ma mindenek fölött,
a betük ezt fogják kongani…
hogy kopogva koppanok,
hogy senkinek nem nyitok ajtót,
hogy mihaszna dobbanok,
hogy magamból kreáltam fájdalom hajtót…
ezt mind egy meggyújtott cigi után,
ami sose el nem égett,
mint ahogy megszületett bután ,
úgy két lábam elveszett kincsesszigetre lépett…
melyen kincs vár ami arra várat,
hogy hajóm soha fel nem épül,
így kincsesszigetek felé ha járat,
az öbölben hajózom zászló nélkül…
így ennél az öbölnél van talán egy nagyobb tenger,
azon túl egy óceán,
annak mélyén forgó tengely,
egyetlen kis trófeám…
mely felé törött hajómmal száguldom,
és így lettél egy álom része,
hogy egy dolgon örökké rágódom,
melyikünk kincsesszigetek tengerésze…
mert ez a fajta part nekem egy kicsit fura,
a semmi csúcsán körbefut,
hol minden hajós egy-egy kincsessziget ura,
és olyan kincsen ül amelyböl nincs kiút…
hol figyelem a csendet,
mert tücsök zene járja át és olyan mint egy képregény,
kiáltás töri meg valakit csúnyán hátbavertek,
ma így ment át rajta egy szerelvény…
így maskarám már le nem jön,
e-porondon kívül nincs más terem,
csak egy kismajom ki mindenhová velem jön,
és semmit sem kap hiába tekerem hangszerem…
szegény kis fehér képü melynek nyakörvén,
az áll:-hogy nincs neved,
magányba ránt akár az örvény,
de másképp ezt nem mered…
így gyülölök ebben a korban mindent ami magából nem merít,
megkarmoltál kis majom,
új szívet nekem már senki nem kerít,
s ez minden bajom…
ez miatt mindig mindegy volt hogy mór vagy mória,
melyben a pillanat eleven dala,
maga az olcsó eufória,
hol szépséget sugároz a bérházak retkes fala…
hol egy autó nyikorgása maga a szonáta c-moll
senki sem kérdezi merre futsz,
kezemben megremeg a toll,
ha életem eszembe jutsz…
ha eszembe jutsz harsog a trombita harsog,
ez egy világot kongó,
így végy egy jupitert egy marsot,
de ö csak egy kisebb bolygó
és íme szívéröl egy apró kis jégmese íme:
-udvari hatalma,
melyben megbékélt egy fagyos rímben,
így meleget hiába akarna…
így amíg pilláidon meg-meg áll a hópehely,
mert szívednél guggolok,
s hiába lehelem szívem is jégkehely,
csak hópelyhet dúdolok…
gyülöllek mint ahogy a magányt gyülölöm,
mert örökkön csendes,
mint ahogy a mintákat az ablakra büvölöm,
úgy hiányzol kedves…
így most már nem fázom,
én átkozott jégkehely,
ugyanazon a jégcsapon hintázom,
míg pilláidon meg nem áll a hópehely…
így a magány-vagány meg nem áll az örök csendben,
én már meg nem szólítom,
most már ö szólít meg engem,
s szívem felé fordítom…
mint ahogy most lefordítom neked szövö terveit,
nélküled sehogy nem vagyok,
úgy gyüjtöm össze palotáim nehéz terheit,
hogy közben minden terhet elhagyok…
így ott hol hü a köharaszt,
álom nélkül elevenen,
hol drága kincset nem szalaszt,
hol semmi nem zúg tengeremen…
hol inkább minthogy megmutassam igaz énem,
inkább letompítom legszebb vágyam,
inkább lebegek egy széken,
mint ahogy a tenger lebeg lágyan…
mint ahogy egy olyan hullám halmaz tereit tágítom,
mert megmaradt a meg nem szünö nyáron,
egy soha nem esö esöre számítok,
avagy a láthatatlan csontot harapdálom…
így szívem egy öngyújtók nehezen gyulladó darabja,
melyben izzik az igaz ok,
hogy ásít egy párat majd könnyes szemmel párnáját harapja,
testéhez köze nem sok…
avagy monoton kis rímben,
mert rövid soros,
mert mind ez tömörítve egy címben,
ezzel a négy sorral párhuzamos…
egy egyszer volt hol nem volt egy elhagyva a testem,
egy körbe árnyékom forog,
itt megtaláltam azt is amit nem kerestem,
ajtómon senki nem kopog…
egy öngyilkos jelölt vagyok napi 24 órában s állom,
hogy neked majd megfelel,
de addig elvagyok én túl a láthatáron,
csak az én testemben nem…
így végül maradt kevés végzeted,
melyben egy alvó kapuör,
kiváncsy lettem volna erre mi a nézeted,
s így zárul kedves ez a kör…
hogy fáj minden nap,
hogy megvéd az „ö” világ,
mert itt minden nap úgy marad
e-világi kapzsiság…
így végül egy elázott vízió,
itt minden sor vége a felvonásnak,
egy betört képernyös televízió,
és rajtad kívül senki másnak…
egy egyszer volt hol nem volt egy utcadal,
költöi trükkök nélkül,
mely öszinte és nem zavar,
mert minden sor egy természetes bünre épül…
így természetes hogy egy olyan világból merítem ihletem,
hogy szebb ha magam adok hozzá százat-ezret,
nem akarta ezt senki hogy így legyen,
és mégis ez lett…
Sajnos nekem kedves destruktív a lelkem,
amihez hozzáérek eltörik mert rombolok,
mert nekem ott van hétszer hét méteres telkem,
hogy jobb hogy nem tudod hogy épp most mire gondolok…
Így kérlek innen pilláidat szebbre fessed,
mert ez természetes olyan értelemben,
ahol az összetört emberek vannak ott keressed,
keressed vonaton - étteremben…
vagy beton tömbök közt egy olyan értelemben,
hol egy olyan állatnak börébe öltözöl,
hogy ebben hiszel nem hiszel a véletlenben,
akkor tudod ha elalszol szebb helyre költözöl…
így most bezártam magam a sorok közé,
ezért senkit sem átkozok,
nem változok szelíd özzé,
már soha meg nem változok…
amiért aznap olyan valamim tört össze,
hogy ehhez túl halk ez a gyerekszoba,
így hagytam a pókháló örökre megkötözze,
ide nem jutsz be már soha…
így még kicsit csattog a büvészláda,
mielött örökre belepi a köd,
mely oszlik és mindhiába,
ez a te köröd…
ez a kör most kisideig nyitott ajtó,
bár csak hagynád szíved illatát a párnán,
én meg szép szívedre hajtó,
az enyémet is felajálnám…
mert úgy hiszem te vagy ezeregy málna közt egy legszebb eper,
ez a mese neked szól és ez is furcsa,
hogy ami elöre hajt ami bennem teker,
úgy teker hogy másnak hozzám nincsen kulcsa…
így számomra te vagy minden realitás avagy egy olyan ablak,
amiért mások úgy hittek bennem mint jézusnak Bagdadban
ez most úgy lángol bennem mint ezeregy Bagdad,
ezt látom ezeregy ablakban…
hogy lassan bárhogy táncolsz ahová lépsz- tüz,
ahogy belém égsz és lényed úgy lesz bennem rendszer,
mintha ezeregy szál lenne ami hozzád füz,
álmodtam már rólad ezeregyszer…
így lényemben a mások által emelt blokád,
a blokád falán csak te kellesz vegyszer,
amiért szép a szíved és a bokád,
ide bejöhetsz te ezeregyszer…
így mindenhol te vagy és a forma csak felül,
ritmusra táncol,
úgy ahogy minden mozdulatod hegyet dönget bennem belül,
ezért ezeregy száll hozzád láncol…
így amihez nyúlok lassan az is lángra lobban ,
miattad gyújtó fénnyé váltam,
mert úgy élek hogy életem a neked egyre szebbet egyre jobban,
mert benned ezeregyszer rádtaláltam…
így bennem úgy vagy minden fény és egyben minden lételem,
a kincsesszigetnek egy visszatérö álomképe,
szívem szerint ellopnálak ezeregyszer minden éjjelen,
másnak hozzám nincs térképe…
ebböl a térképböl csak egy terem,
amiért ugyintézték meg ne nyíljak ,
hogy gyülöljem azt hogy egyszerü szépségével az embert a falhoz verem,
nem érdekeltek soha nevek-díjak…
csak a tiszta lélek szabad áramlása,
amilyet máshol tudom sosem lelek,
amitöl müködöm mert szívem minden kattogása,
azt kattogja ments meg s én megmentelek…
mert ebben a realitásban a vesztem érzem,
hogy elöre szóltam szebb nekem ha a fekete lapokat büvölöm,
hogy magamat nem adom el inkább mindenem összevérzem,
hogy úgy vagy nekem hogy azt a magánynál is jobban gyülölöm
így ez egy neked sok-sok fehér közte fekete és nincsen görbe,
egy billentyü sor mely azt játssza hogy érte élnél,
hogy levegöt sem vettél nélküle és így ment körbe-körbe,
és az hogy sejted mi ez így hát tudom ebböl sose kérnél…
aludj rá egyet és én is remélem már csak azon belül fel,
az itt a baj nem szóltál rám, nem mondtad tévedek,
ártattam magam mert azt hittem neked majd megfelel ,
bármint úgy értem egy olyan helyen ébredek,
így megálmodtam neked egy kérdöjelnek egy kérdöjel dallamát,
abból pont hetedhet szeletet,
melyböl megtudtad az vagyok aki abból a világból meríti hatalmát,
hogy téged soha el nem felejtett…
így most már sejted azzal amit sejtek,
egy olyan korba születtem,
hogy csak az segít rajtam ha mindent elfelejtek,
avagy a virágot mielöbb síromra ültetem…
mert itt csak nyúlkálok sután egy elszívott cigi után,
ma szívem elért a széléhez,
mint ahogy megszülettem bután egy kincsessziget után,
úgy értem oda az út végéhez…
mondhatnám azt is a képzelet ablakán ülök,
mely bennem egy pusztító sáska,
utolsó perceimben is álmokat szülök,
s azt mondom most már almás táska…
így neked mindenemet odaadtam,
már minden érzést gyülölök,
végül pedig így maradtam,
-az örök csendnek büvölök…
úgy ahogy a pontból semmi nem lett
többé sose mutat alakot,
ha mutatott azt vonalba öltem,
én még meg sem születtem csak valahogy,
ide törött szívvel jöttem.
...........................................................................................
látod láttam én már szárnyat csiga házán,
veled,me veled csodás a szerelem,
azé érek hozzád igy me tested apró törött vázán,
ragasztom-töröm majd összeszerelem,
me ide te is törött szivvel jöttél kedvesem...
adi.2o1o.
... na szoval ez amolyan - mese mü,
nem kel ide por vagy lajtos epres bor,
elég vagy Te hogy melled apró, nem mü,
hogy vázad ugy haljik mint gumiszobor...